HND: A doktor úr

https://www.welt.de/img/politik/ausland/mobile199180339/2541620157-ci23x11-w780/Friedensnobelpreistraeger-Mukwege-2.jpg

„A nemi erőszak sohasem szexről, hanem a másik feletti hatalomról szól.” – általánosan elfogadott tény.

Végtelenül örültem 2018. októberében, amikor a Nobel-díj Bizottság – talán korábbi hibáit belátva – végre olyan embereknek adta át megosztva ezt a renoméjában erősen megtépázott díjat, akik valóban megérdemlik a nemzetközi elismerést, hírnevet. Egyikük Dr. Denis Mukwege, kongói orvos volt. Nem tagadom, picit büszke voltam magamra, hiszen kis hazánkban először én számoltam be eme kiváló személyiség szinte kilátástalannak tűnő harcáról az évtizedek óta tartó kongói belső háború áldozatainak megmentéséért. (A lementett változat ITT.)

Az egykor jobb napokat látott, a liberális-konzervatív pályát régen elhagyó német lap, a “Die Welt” számolt be Dr. Denis Mukwege munkásságáról. Figyelemre méltó a cikk – manapság – meglepő nyíltsága, sőt, bizonyos áthallásokat is fel lehet fedezni a sorok között, megnevezve az eddig kimondhatatlant: a tömeges nemi erőszak az egyik leghatékonyabb háborús fegyver.

Az orvos egy evangélikus lelkipásztor fiaként kezdett el foglalkozni hazája egészségügyi nyomorával, ezért először gyermekorvosnak készült, majd a szülő nők gyakori halandóságát figyelve mégis a nőgyógyászat mellett döntött. A Demokratikus Kongói Köztársaság délkeleti részében, Bukavu városban nyitotta meg saját alapitású kórházát 1999-ben. A Panzi Klinika ma már világhíres. A nyitás óta itt több, mint ötvenezer nőt operált a doktor úr és csapata. Mukwege doktor ma világszerte a legismertebb specialistája a genitális roncsolások operációjának. Talán a rengeteg horror, amit évtizedes munkája során látott, talán az a mélységes, szívből jövő emberség, amely a doktor úr tevékenységének motorja, teszi őt az afrikai kontinens egyik legkarizmatikusabb egyéniségévé.

Az idén nyáron a franciaországi Caen-ben volt lehetősége néhány újságirónak Mukwege doktorral beszélgetni. A két évtizedes, saját kórházában látott tapasztalatait igy foglalta össze:

„Amikor munkámat elkezdtem, akkor még az áldozatok életkora tizenöt és nyolcvan év között volt. Ma már csecsemőket erőszakolnak és csonkítanak meg. A legfiatalabb kisbaba, akit operáltam, hat hónapos volt. A kegyetlenség határtalan és megdöbbentő.”

Két évtizednyi sebészi munka után megállapitható, hogy a tömeges erőszakolásokat

„ … előre megfontoltan, szisztematikusan, kollektíven és nyilvánosan megrendezve hajtják végre. Máskülönben, előzetes tervezés nélkül lehetetlen lenne egy falu háromszáz női lakosát megerőszakolni.”

Két évtizede okoznak káoszt fegyveres ú. n. rebellisek Kongóban, akik a nők, gyerekek tömeges megerőszakolását stratégiájuk részeként alkalmazzák a különböző falvak lakosságának a kiírtására, az ott lakókat menekülésre kényszerítve.

„Itt korántsem etnikai konfliktusokról van szó, hanem területszerzési harcról.”

-mondta a doktor úr.

A régió rendkivül gazdag ásványi anyagokban, elsősorban a koltán megszerzése, amelyet az okos telefonokban és a laptopokban alkalmaznak, ad okot a harcokra és ebben a dicstelen újrafelosztási háborúban az asszonyok, gyerekek teste vált katonai célponttá.

Az ország természeti adottságaiban ugyan gazdag, de a lakosság a világ legszegényebbjei közé tartozik. A modern világ gyakran státusz szimbólummá vált eszközeihez sokszor kis gyerekek termelik ki iszonyú körülmények között a ritka fémet, olyanok, akik akár szexuális abúzus áldozatai is lehetnek.

Dr. Denis Mukwege úgy vélte, hogy az ő munkája, amely ma már az orvosi mellett az áldozatok szociális rehabilitásával is kiegészült, nem fog sokat változtatni a problémán, mert szerinte

„ … hiányzik a nemzetközi közösség akarata a konfliktus, az erőszak befejezésére. Aki tudatosan becsukja a dráma elöl a szemét, az is bűnössé válik.”

Az orvos, akit elsősorban a felebaráti szeretet vezérel, Nobel-díját a háborús konfliktusok női áldozatainak ajánlotta fel, akik naponta konfrontálódnak az erőszakkal. Egyúttal megpróbálja ismertségét felhasználni különböző nemzetközi fórumokon, megértetni a világgal és vezetőivel, hogy a háborús konfliktusban alkalmazott rendszerszintűvé vált tömeges szexuális erőszak egyes népek, népcsoportok kihalását célozza meg.

Kongóban a nyilvánosan megszégyenített nőt a férje eltaszítja, majd nincs más választása, mint egy nagyobb városba menni, ahol a környezetéből kiszakított, s páriává lett asszony túlélése nem biztositott. Így teszik tönkre a természetesen kialakult szociális struktúrát. A legtöbb nő egy életen át küszködik később különböző vírus- és gombafertőzésekkel.

A másik hatalmas problémát a nemi erőszakból született gyermekek jelentik, akiket Kongóban „kígyófiókának” hivnak és akik gyökerek, család nélkül kvázi „időzitett bombaként” vegetálnak a társadalomban. Ez a jelenség szinte minden ilyen jellegű országban hasonló.

Amikor az orvost a kisbabák megerőszakolásáról kérdezték, csendesen magyarázta el tapasztalatait:

„A csecsemőkbe botokat, fegyvereket, kést, vagy izzó tárgyat vezetnek be. A felületi sérülések mellett a záróizom roncsolódik, és/vagy a bélrendszert a genitáliáktól elválasztó gát robban fel.”

Sokat kérdeztem magamtól, hogyan lehet egy emberi lény ilyen kegyetlenségre képes, – mondta Mukwege. Még orvosok is, akik életükben már sok mindent láttak, az áldozatok sérüléseit megpillantva traumatizálódtak és ők is pszichológiai kezelésben részesültek.

Az ötgyermekes orvos ellen 2012-ben egy merényletet hajtottak végre, amelyet egy biztonsági őr áldozatvállalása miatt túlélt. Amikor azt kérdezték, hogyan tudja optimizmusát mégis megőrizni, válasza nagyon egyszerű volt:

„Az általam kezelt nők példáját követem. Sokan testileg összetörten, megroncsolva jönnek a kórházba, de az élni akarásuk töretlen.”

Nagyvonalakban erről szól az idézett cikk. A sorok között én azt is kiolvastam, hogy egy ideje, ráadásul az ENSZ és az EU aktív támogatásával egy másfajta területszerzési akció is folyik az európai kontinens kárára. Ez még ugyan nem igazi háború, de a megerőszakolt, s akár megölt nők és gyerekek tízezrei, mint járulékos kár, collateral damage PC-nyelven, már áldozatául estek a „rendszerszintűvé vált tömeges szexuális erőszaknak”. Nem, nem csak Kongóból jönnek számolatlanul, ellenőrizhetetlen hátterű, hasonló körülmények között szocializálódott fiatal férfiak.

Mindeközben a világ hangadói, a mainstream már egy mentálisan többszörösen sérült, különbözö NGO-k és pénzemberek által kvázi kitalált, világvégét pánikoló klíma-aktivista kislányt ünnepel, mint a Nobel-díj következő  várományosát.

Szerző: HeroesNeverDie

Egy gondolat a(z) “HND: A doktor úr” című bejegyzésnél

  1. Igen, emlékeztem a doktor úrról szóló cikkedre, és megmondom őszintén, erre nem is gondoltam a mostani népvándoroltatás kapcsán, pedig igazad van, nagyon-is benne van ez is a pakliban! Szörnyű!

    Kedvelik 1 személy

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.